15. rész (:
/James eltűnt/
-Akkor keressük meg...-mondta Logan.
-Én inkább itt maradnék, hátha visszajön...-mondtam.
-Akkor maradok veled...-mondta Jo.-Nem hagyhatunk itt így...
-Köszi, hogy így figyelsz rám, de nem kell ittmaradni!-mondtam könnyek között, majd fejemet két tenyetem közé hajtottam.
-Akkor induláás!-mondta Carlos.
A bátyám, Logan, Camille, és Kendall elmentek megkeresni az én Életemet. Egy kis idő múlva Camille rohant vissza hozzánk:
-Megvan! a fiúk megtalálták. Neki ütközött egy ágnak, elájult, de már szerencsére semmi baja.!
-Hála Istennek!-törtem ki most örömkönnyeim közül.
-Gerekek!-szólt Carlos- Valamelyik sátrat nyisátok ki, hogy bevihessük...
Mikor lefektették vizes borogatást tettem homlokára, és csókkal gyógyítottam.
-Jobban vagy?
-Sokkal. Ez a csók csodákra volt képes Drágám.
-Ilyet soha többet ne csináljunk... Nagyon aggódtam érted...
-De tudod, hogy amíg akár lélekben is velem vagy, nem lesz semmi gond...
Hiába próbáltak kirángatni a sátorból, egész este Jamesmaci mellett maradtam. Vigyáztam rá, ápoltam.
-Éhes vagyok.-mondta.
-Hozzak valamit?-kérdeztem mint egy kisgyerek.
-Tetszik ez a hang :)) Hozz, de csináld tovább.. :DD
-Okéé. (:-egy kis idő múlva:- Hoztam egy kis főttkrumplit.. Mindenmást a többiek felfaltak. Felvágam apró kis kockákra, de 1.: Én etetlek. 2.: 1 kocka= 1 csók.
-Hát nem is tudom.. ;) Nemkéneennyit...
-Miért? Nem akarod?...
-De. Félreérted...
-Nem értek félre semmit. Nem szeretsz...
-De... sőt. Imádlak!!...
-Akkor miért vonakodsz?... Szakítok!!...
-De Susy!!!
-Amúgymeg... Az óta nem hívtál a nevemen, mióta jártunk.. Mindig becézgettél... szóval, ha szeretnél, megint azt tennéd. Ennyi. végleges.
Sírva kirohantam a sátorból.
-Fiúk, valaki nem akar velem cserélni? Vagy hoztunk másik sátrat? Mert én vele nem aszok.-még a nevét is fájt volna kimondani, mert szeretem.
-Van mégegy sátor, de miért kéne?
/Hogy Susan hogy mondja el, hogy szakítottak, és hogy mi lesz velük, a 16. részből kiderül./