16. rész (:
/Susy és James szakítottak./
-Hát... az történt, hogy... Nem akar megcsókolni... És már nem is becéz úgy, mint szokott...
-Értem...-vette tudomásul nagy sóhajjal Jo. És fordult Kendallhoz: -Figyelj.... nem haragszok meg, ha cserélsz Susy-val...-és csendesebben folytatta- nagyon le van törve, és kéne neki valaki, aki támogatja...
-Oké..- mondta Kendall.-de csak miattad!!
-Köszönöm!!-mondta Jo, és nyomott egy puszit párja arcára.
-Susy!! Cserélek veled!
-Köszi, Köszi, köszi!!!! *-*-mondtam hálálkodva.
Átpakoltunk. Jo és én ott maradtuk ketten.
-Szereted?-kérdezte.
-Nagyon.-válaszoltam könnyeimet letörölve.
-Akkor miért vetettél véget a kapcsolatotoknak?
-Már nem is becézett... Mióta együrr jártunk azóta nem szólított a saját nevemen, becézett. És már ezt sem tette... Szerintem nem szeret...
*Eközben a másik sátorban.*
-Fáj, hogy szakított?-kárdezte Kendall egy kicsit sem tapintatosan.
-Persze, hogy fáj... Imádom... ha ő nem jött volna, nem tudom mi lett volna az életemmel.-és falatozott a krumpliból, amit Susan be vitt neki.
-Akkor miért em beszélitek meg?...
Ezzel Kendall elővette a telefonját, és pötyögésbe kezdett..
-Mit csinálsz, haver?...
-Megmondom Jo-nak, hogy jöjjön át, helyet cseréltek, és megbeszélitek, mert nem szeretem, ha ilyen vagy...!
-Kössz haver! -mondta James, egy pacsi kíséretében.
-Itt vagyok! -hallattszott kintről Jo hangja.
-Oké. -vette tudomásul James. Egy bonbont húzott elő hálózsákjából, és ment át vele a másik sátorhoz.
/Hogy hogyan folytatódik ez a "kis malőr" a 17. részből kiderül./