37. rész (:
/A szembesülés/
-Nemsokára 6.. Indulni kéne srácok..-buzdított mindenkit Katie.
-Hát jó. Mentsük meg Logant! ;)-mondta Kendall.
Mikor odaértünk, szétlocsoltuk a kecsapot, betekertük wcpapírral az egész helyet. Megérkeztek Logan-ék.
-Sziasztok skasok!-kiabált Loggie.
-Szia édesem!!-kiáltotta Camille.
-Óóó, szóval sikerülni fog a tervem...-ekkor még nem látta az idegen a pókhálót. Később sem vette észre. Belesétált, és begabalyodott.
-Gyere Logan! Fuss!-Kiabáltuk torkunk szakattából.
-Jövök már!!!-kiáltotta, és sprintelni kezdett. Egyenesen a kocsiba.
Mikor mindenki beült a kocsiba, gyorsan elhajtottunk, vissza a Palm-woods-ba.
-De jó, hogy itt vagy Loggiemacim :)) -mondta Camille, és egy puszit nyomott az arcára.
-Én is örülök..-mondta a megszökött srác, és megcsókolta Camille-t.
Mikor hazaértünk, mindenki elvonult a párjával. Olyan jó volt hozzábújni James-hez... :$ Nagyon-nagyon szeretem.. És úgy veszem észre, hogy ő is engem.. Mi fent voltunk a szobánkban, és betettem egy romantikus cd-t a lejátszóba. Táncolni kezdtünk, majd mikor nagyon beleéltük magunkat, megcsókolt. Életem legjobb 10 perce volt. De itt nem álltak meg a dolgok... Bánatomra, vagy sem, ledőltünk az ágyra, testsúlyát rám helyezte, de mielőtt rossz dolog történt volna, leállítottam.
-Hééj, édesem.. imédlakszeretlek, de nem lenne szabad... még csak 2 hónapja vagyunk együtt...
-Igazad van, bocsi. Csak olyan jó illatod van, és olyan szép vagy.. elkap a hév..
-Engem is, de nem kéne még idáig eljutnunk... Olyan szép szemeid vannak, hogy ha beleknézek, elveszek, semmit sem érzékelek a külvilágból. Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
-Én is imádlak Életem ;)-mosolygott, majd kacsintott egyet.
/Az este többi része a 38. rész titka./