43. rész (:
- Hát.. igazad lehet.- szólt James, majd letörölte könnyeit.
-Most menj utána, és beszélj vele!-bátorította barátja.
-Kösz, haver! Még haragszom, de már kezdek megenyhülni.-válaszolt a csillagszemű, majd a 2/D lakásba rohant utánam.
-Kicsim..-szólt hozzám.
-Ki?-kérdeztem vissza.
-Hát te...-mosolygott rám, és ettől egy kicsit megenyhültem, mert imádom őt.
-Én biztosan nem. Te szakítottál velem, nem emlékszel?
-De. De megbántam, és nagyon szeretlek.-mondta.
-Én is szeretlek, és megbántam, de ezek után , ahogy otthagytál.. Még meg kell gondoljam, hogy szeretném-e veled folytatni..
-Megértelek... én is felkaptam a vizet (ha joggal, ha nem..), de kész vagyok megbocsátani.
-De nekem nem kell a bocsánatod!-és ezzel rácsaptam az ajtót, lecsúsztam a földre, és csak sírtam. Mit tettem? Nagyon szeretem, és elutasítottam a békülést... Mikor ezen gondolkoztam kopogást hallottam. Kinéztem a kukucskálón, mert ha James az, nem is akarom látni... De szerencsére Carlos állt az ajtó előtt.
-Szia! Te mit akarsz itt?-kérdeztem.
-Hozzád jöttem.-mondta.
-Gyere be!-válaszoltam remegő hangon.-Mit szeretnél?