47. rész (:
-Nincs más választásunk...-mondtam, majd elindultunk a fiúk felé.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Leülhetünk ide kajálni? Minden hely foglalt...-Logan és James egymásra nézett, majd James válaszolt:
-Gyertek!
-Köszi!-mondtuk, és leültünk enni. Senki egy huhhot sem szólt. Én ugyan azt kértem, mint James, pedig nem is együtt vettük!! Milyen érdekes... Talán mégis ő a tökéletes számomra? Adjak neki mégegy esélyt? Kajázás alatt 100 és 100 gondolat futott végig agyamon.
-James, beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem, miközben szívem a dupláját verte.
-Őőő felőlem...-válaszolt, majd félrementünk. Természetesen Logan, és Camille együtt maradtak az asztalnál.
*James, Susy beszélgetése*
-James... bocsi. Ha még mindg szeretsz, akkor meg tudsz nekem bocsátani, ha nem, akkor megértem, és örökre vége.
-Én... nem is tudom.-dadogta.-ez most hirtelen jött..
-Elhiszem, de.... NEM BÍROM NÉLKÜLED!!!
-Én sem-mondta, és megcsókolt :*. A legjobb, ami valaha történt velem..
*Eközben Logan, és Camille*
-Figyelj...-törte meg a kínos csendet Camille, miközben az ételében turkált..-túlreagáltam. Ha James meg tudott bocsátani Susy-nak, talán én is képes leszek hozzá.
-Nagyon-nagyon sajnálom Camille.. Nem tudok nélküled élni.. Azért jöttünk el a plázába, hogy elfelejtsem, ami a veszekedésünket illeti, de nem tudom!! Bocsáss meg..
-Megbocsátok!-mondta Camille, majd megcsókolta Logan-t.