61. rész (:
Kézenfogva mentünk be az ultrahangos szobába. Az orvos rámkente azt a valamit, majd megmutatta nekünk is a kisbabánkat.
-Olyan kis aranyos lesz, mint az apja :) -mosolyodtam el, majd néztem James-re, aki szintén felfelé húzta szája szélét.
-És olyan egoista is.-mondta dögös hangon.
-Na jó, ezt majd otthon lerendezzünk. Doki, egészséges lesz?-fordultam kérdésemmel, az orvoshoz.
-Eddig úgy néz ki, hogy szépen fejlődik.
-Óóó, remélem egészséges lesz.
-Hát, mára végeztünk is. Várom 2 hét múlva.
-Rendben. Köszönjük! Viszlát!-köszöntünk el, és már mentünk is. Mikor visszaértünk a Palm-woodsba, elmetem apához közölni vele is a hírt. Meglepően jól reagált.. :D De a második dologra már kevésbé. Leírom nektek ezt a kis beszélgetést:
-Képzeld, van mégegy hírem.
-Nocsak.. Hát.. Mond!
-Itt van anya!!
-???.... -se köpni, se nyelni nem tudott..
-Naa, mivan? Nem is örülsz neki? (:
-Őőő... De, de....
-Akkor meg? Gyere, beszélj vele.. :))
-Nem...
-De miért?... Ha örülsz?..
-Ez.. Ezt még nem értheted. Majd elmondom, ha nem fogsz stresszelni a baba miatt...