Bár mennyire szeretném, nem adom be a derekam!
M: Mert. Ezt nemértheted. De én megyek is... Sziasztok- és leléptem. Gondoltam elmegyk egy kicsit vásárolgatni. Felmentem a Keletibe, mert kinéztem magamnak egy pénztárcát.
olyan jól néz ki *-*. Mikor bementem, közölte velem az eladó, hogy ezt a tárcát már megvették.
M: Hogy mi? Az nem lehet.. tegnap még megvolt...
E: Igen, gyorsabbnak kellett volna lenni...
M: Hát nem baj. Köszönöm. Viszlát!
E: Viszlát!- elindultama Bácskába, hátha ott lesz. Ott sem volt, de a Bácsha majdnema Béke-téren van, ahol a fiúk szállója. Persze, hogy ott sem volt ilyen pénztárca... Amekkora mázlista vagyok.. :/Na mindegy. sétáltam egyet a Sugó parton, és a Petőfi-szigeten megint ismerős arcok jelentek meg: A fiúk, és velük Lucy, Zsu és Vivy. Rögtön odamentem a lányokhoz.
M: Sziasztok :) MIzujs?
Zs: Szia :) Áá, nem sok. Kijöttünk egy kicsit sétálni. Veled?
M: Két áruházban néztem, egyikben sem volt az a pénztárca, amit veled néztem ki tegnap, tudod Luca...
L: Jaa, az az Angliás?
M: Az. Most pénzem is lettvolna, és nem tudom megvenni, mert megvették előttem- és vágtam egy keserű képet, közben néha a fiúkat -pontosabban Jamest-fürkésztem, majd valaki hátulról átkarolt előrántva pontosan ugyanazt a pénztárcát.
J: Lenne kedved eljönni velem ma a Pepitába?
M: NEM!
J: Akkor nem kapod meg a pénztárcát.
M: Nem ér nekem annyit a pénztárca, hogy elrontsam a napomat, hetemet...- közben nagyon szerettem volna a randit és a pénztárcát is.