Felállni, továbbmenni
Már nem tudtam visszatartani a sírásom. Bőgésem már megint álomba ringatott, de a csngőhangom felkeltett. Hát persze, hogy Big Time Rush a csengőhangom... És megint Ő jutott eszembe róla, mert akkor ébredtemfel, amikor az ő része volt... De ránézve a képernyőre nyugodt szívvel vettem észre, hogy nem az ő nevét írja ki telefonom. Zsu volt az, így egy pillanatnyilag sem habozva felvettem.
M: Szia Zsu (: Na milyen volt az este?
Zs: Remek!Elmentünk sétálni, beültünk a Pepitába, ő fizetett. aztán lementünk a Sugópartra nézni az evező csapatot, és az osztálytársamfelborult a hajóval, és elkezdtünk nevetni, beszélgettünk, azt mondta, hogy szép a szemem, majd meg akart csókolni, erre odajött az a hülye Gábor, és elhívott randira, és én lekoptattam, és utána Kendizzle megcsókolt, és...
M: Héé, levegőt is vegyél néha :D
Zs: Veszek. De megcsókolt, aztán elővette a kis kabaláját, amit én dobtam fel neki a színpadra, és ilyet szól, hogy: "Most a maci beszél. Szia Zsu. Lennél Kendall barátnője?" és én ennek nem tudok ellenállni, és igent mondtam, és megint megcsókolt, és elfeküdtünk a füvön, és néztük a csillagokat, és utána hazakísért.
M: Legalább a te estéd jó volt. (:- és az a keserűség, ami eddig, megint előkerült a hangomban.
Zs: Héé, best, mi a baj?- majd elmeséltem neki az egész történetet.- Van egy ötletem. Gyere be Bajára, beülünk a Kokóba fagyizni...
M: Oké, de ha ebben az van, hogy ott lesznek a fiúk is, én oda nem megyek.
Zs: Nem lesznek ott. Nyugi. Gyere.
M: Oké, akkor nemsokára találkozunk! Szia!
Zs: Szia- majd letettük a telefont. Egy negyed órás készülődés után már mentem is a buszra. Ruhámvalahogy így nézett ki a kedvencem:
.jpg)
Felszálltam a buszra, és zötyögtem be Bajára. A buszon -mivel ismerős nem volt- zenét hallgattam. Nem akartam BTR-t, mert csak sírtam volna, így a Kárpátia albumot kacsoltam be a készüléken. Erre nagyon felpörögtem, és egy pillanatnak sem tűnt beérni az állomásra. Leszálltam a buszról, és rögtön Zsuvaltaláltam szemben magam.
Zs: Szia :)- majd egy öleléssel köszöntött, amit én is viszonoztam.
M: Persze (:- és már indultunk is. Mikor beértünk az ajtón nem hittem a szememnek.