A lényeg, hogy őszinték voltatok!
K: Megértem. Szólok nekik.- és elbattyogott. Nem is értem, hogy tehettem Jamesszel... hisz szeret. és én is őt... NAGYON!! Kis elmélkedésemnek Cukorbogyóm ölelő karjai vetettek véget, majd gyengéd puszit nyomott a számra.
J: Kendall mondta, hogy beszélni akartok velünk. De miért is?
M: Szóval..-vettem egy mély levegőt, és összeszedtem gondolataimat.- Én ugye félrehívtam Kendallt, hogy megkérdezzem, hogy miért nem örül nekünk, és...- de a csókosszájú a szavamba vágott. Hál' Istennek, a nehezebb részét ő mondja ki....
K: és megcsókoltam!!
J, zs: Hogy mi van???
K: Az egész az én hibám!! És Zsu, ha ezért kidobnál, tudd, hogy én tiszta szívemből szeretlek, és szeretni is foglak...
Zs: Kendall eszem ágában sincs szakítani veled, mert az a lényeg, hogy őszinték voltatok!- majd szorosan megölelték egymást.
M: És te, Macim?...
J: Őszinte voltál, és nem a te hibád. Kendall azárt smárolt le, mert észbontóan nézel ki... és.. nem akarok elveszteni egy ilyen barátnőt.
M: Akkor együtt?- félve pillantottam szemeibe.
J: Azt mond meg te- és megcsókolt. Olyan romantikus tud lenni... És sokkal jobb volt vele, mint Kendallal... Ez egyet jelent: Őszintén szeretem.
M: Szeretlek, de menjünk vissza a többiekhez.
J: Rendben.- egyezett bele, és kézenfogva sétáltunk vissza.
L: Marcsi.. Kéne haza indulni, ha nem akarsz így kinézni egy bizonyos mai randin...- figyelmeztetett Luca.
M: Ooo.. el is felejtettem. Jössz velem?
L: Persze. Nem hagyom magára a barátnőmet ilyen helyzetben- kacsintott egyet, elköszöntünk varátainktól, és hazazötyögtünk a busszal.- És mit akarsz felvenni?
M: Na ezt nem tudom.
L: Ó, megvan. Nekem van egy tökéletes ruhám. Kölcsön adom!
M: Igazán nem kérhetek ilyet tőled...
L: Nem kérsz, adom.
M: Akkor irány hozzátok!