22. rész (:
/Camille és Susan készülnek a meghallgatásra/
-Adjak szöveget?.érdezte Camille.
-Légyszi.!
-Kezdessz?-Ajánlotta fel, mint egy kezdőnek a lehetőséget, hogy indítsson.
-Kezdjek?-kérdeztem vissza.
-Persze! Kíváncsi vagyok, milyen a tehetséged!
*Elkezdek játszani, a szerep szerint*
-Ne!! Jake.. Ezt nem teheted velem. Nem hagyhatsz itt az utolsó pillanatban akkor, amikor a legnagyogg szükségem van rád... Most hagyott faképnél a legjobb barátnőm.. És te is?
-Hát nem tudod miért hagyott ott?
-Mit kéne tudnom?
-Megcsaltalak...
-Ez ugye csak... csak vicc?
-Nem ez az igazság.
*vége*
-Na milyen volt?-kérdeztem kíváncsiskodva a szinte már nővéremmé vált lányt.
-Nagyon jó vagy!!!-kiabálta. Szinte már kiszakadt a dobhártyám.
-De most te jössz!
Na jó ;))
*Ugyan ez a jelenet*
*Vége*
-Te is király vagy!
-Kössz. ;) Akkor tegyük el magunkat holnapra.
-Hánykor is kezdődik a meghallgatás?
-Reggel 10-kor.
-Dehát már éjfél van!!
-Akkor gyorsan sokat alszunk 8-ig, és készülődéés!
De a fiúk keresztül húzták számításainkat. Már 7-kor ágyba hozták a reggelit. Állítólag egy hajcsattal nyitotték ki az ajtót, amit Katy-től vettek el
-Mit kerestek itt 7-kor? Csak 8-kor akarunk kelni, mert ma van az Újvárosi Gimi meghallgatása.-Mondtam.
-Te is mész?-Csodálkozott az én Édesem.
-Persze, hogy jön! ;)-mondta Camille.-Még nem láttad játszani...
-Nemis... :( -Mondta James elszomorodva.
-Akkor mi nem is zavarunk tovább. Sok silkert!-mondta Logan, és mindenki kapott 1-1 szerencse puszit.
/A meghallgatás a következő részben kiderül./