44. rész (:
-Miről akarsz velem beszélni? -Kérdeztem bátyámat remegő hangon.
-James-ről.-hangzott el válasza.
-Nem akarok róla hallani sem. Nem bízott bennem.
-Szakítottatok?
-Igen.
-Sajnálom..
-Megszoktam. Azt hittem, vele minden jó lesz. De mit is képzelek? Ő egy sztár... És most szakított velem Logan miatt.
-Beszélek vele.
-Ne!!
-Miért? Nem szereted?
-Dehogy nem. Nagyon is. De anyánk azt mondta: "Ha valamit/valakit igazán szeretsz engedd el. Ha visszajön, a tiéd, ha nem akkor pedig sosem volt az."
-Ebben lehet valami.-töprengett Carlitos.-Akkor nem szólok neki semmit.
-Köszönöm!-majd egy öleléssel viszonoztam együttérzését.-Jó, hogy rádtaláltam.
-Igen, én is örülök, hogy egy ilyen remek húgot szánt nekem az ég.-mondta, majd rámkacsintott.
-Jaaj, te. :))-mosolyogtam rá, majd megdobtam egy párnával, mire Camille hazaért.
-Úúú, családi kupaktanács?-kérdezte.
-Nem, épp menni készültem....-mondta Carlos.
-Nemúgy tűnik. Na de mindegy is.-szólt Camille.
-Sziasztok!-szólt a batyikám, majd becsukta maga mögött az ajtót. Ekkor könnycseppek jelentek meg Camille szemében, és egy szúrós pillantást vetett rám.
-Tudud?-kérdeztem.
-Igen.-válaszolt lényegre törőn.
-Bocsáss meg..-mondtam.
-Nemrád haragszom!-szólt megint.-Logan-re haragszok, amiért nem szólt előbb.
-De én is hibás vagyok....
-Tudom, de nem tudok rád haragudni.
-Köszönöm :)-mikor ezt kimondtam, megöleltük egymást, majd hallottuk, hogy valaki kopog. De ki lehet az?