Egy ismeretlen ismerős
Öt perc múlva a gépen voltam. Beült mellém egy barnás hajú srác. Nem akartam ismerkedni, így elolvastam egy pár gyűlölködő tweetet, majd fülhallgatómat , de egyfolytában James-en, és Bencén járt a fejem. Valahogy mégis sikerült elaludnom, és arra ébredtm, hogy a mellettem ülő srác vállán van a fejem, és azt motyogom, hogy "James, miért?!"
- Ó, bocsáss meg. Nem akartam kellemetlenséget okozni, csak fáradt vagyok.
- Igazából.... Tetszik, amit csinálsz- majd kacsintott egyet- dőlj vissza nyugodtan. De én annak is örülnék, ha beszélgethetnénk.. Ő.. a nevedet sem tudom..
- Akkor had mutatkozzak be! Mary vagyok. Magyarországon lakom, és a barátomnál, és a bátyámnál voltam kint LA-ben. Te? Bár ismerős vagy, de nem tudlak hová tenni..
- Semmi baj. A többiek nélkül nem nagyon ismernek meg. Harry Styles vagyok a(z) One Directionból.
- Óóó, igen. Így már beugrott. Nagyon jók vagytok!
- Köszi. Lehet egy kérdésem?. tette fel kérdését félénken.
- Persze!- mondtam neki teljes nyugalommal.
- Ki az a James, akiről beszéltél?
- Hát... ő... csak... a volt barátom. Megcsalt.
- Ó, értem. Bocsi. Akkor most szabad vagy, ha jól értem, ugye?
- Igen, jól értetted. Teljes mértékben szabad- kacsintottam egyet.- Lehet, hogy hülyén hangzik, de már megszokhattad. Kérhezek egy közös képet?- néztem rá a jól bevált kiskutyaszemekkel.
- Nem. Sőt. Örülnék neki- mosolyodott el.
- Posztolhatom twitteren?
- Miért is ne...- megcsináltuk, posztoltam. Fél perc múlva csörgött a telefonom.