Ez nem lesz így jó...
Megfogtam a békát, és iszonyú undorral egy puszit nyomtam volna rá, de James bedugta a fejét közém és a béke közé. De hogy még ez sem legyen elég, nem az arca volt...
M: James... mégis mi a fenét művelsz?
J: Nem volt jobb, mint a béka?...
M: Háát.... NEM! Ez egy játék. Ha azt mondod, hogy csókoljalak meg, TALÁN megteszem... amúgy nekünk mennünk kell Luca...
L: Én maradok... anya megengedte.
M: Akkor jó. Én megyek. Sziasztok.
J: Ne..! Várj!!!- kapta el karomat, és visszahúzott. A többiek csak tátott szájjal figyeltek.
M: Miért? Mire?...
J: Maradj..
M: Mi okom lenne rá?- és mélyen belenéztem szemeibe.
J: Mondjuk ez..- és megint megcsókolt.
M: Hagyj békén!- és elrohantam a buszra. Éppen elértem... Mikor hazaértem, borzasztó fáradt voltam, és mérges magamra. Hogy hagyhattam ott egy ilyen jó pasit?!... marcangolt a bűntudat, és elkezdtem sírni, majd bőgésem álomba ringatott. Reggel 10-kor a nap fénye ébtesztett fel, ami nagynehezen szivárgott be redőnyöm lyukacsain. álmosan fúrtam fejemet a párnába, de a nap sugarai még mindig kínozták szememet. Nagy nehezen feltápászkodtam ágyamból, és ránéztem az órámra. 2 nem fogadott hívás, és vagy 10 sms... Meredten néztem a feladóra. Egy ismeretlen szám, de az a szám ugyan az mind a hívásnál, mind az sms-nél. Megnyitottam a legelső sms-t.
"Szia. Luca adta meg a számod, remélem nem baj. Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Remélem nem haragudtál meg nagyon. Ha elolvastad ezt az üzit, légyszi hívj fel, mert szeretnék veled beszélni. 1000 karakterbe csak nem fér bele, amit mondani akarok... Szóval légyszi hívj. Xoxo: James." - az üzenet elolvasása után félve nyomtam meg a hívás gombot telefonomon. Bánatomra, vagy nem, csak a hangposta jelentkezett:
"Szia. Most épp nem vagyok elérhető. Vagy énekelek, vagy alszom. Marcsi, ha te vagy az, mindenképpen, de akárki vagy hagyj üzenetet MOST:*píííp*"
"Szia, James, Marcsi vagyok. Nem haragszom rád, csak furcsán jött ki a helyzet. Ha ráérsz hívj, és megbeszéljük, nem akarom lefoglalni a kangpostaládád." -majd letettem telefonom. Reggeli rituálém elvégzése után leültem tanulni. NEm sokat tudtam, mert egyfolytában az(ok) a tegnap esti csók(ok) járt(ak) az eszemben, és megint könnyeimbe fulladtam. Megszólalt a csengőnk. Gyosan letöröltem könnyeimet, és ajtót nyitottam.