Kár, hogy vége
J: Ajánlom is!- és megint elmosolyodtunk. Zsu sírva jött vissza.
M: Mi a baj?- faggattam.
Zs: Kendall szakított velem. Azt mondta, hogy szeret, de nem tudna nélkülem élni, és így szakított velem.
J: De ha szeret, akkor...
Zs: Én sem értem..
M: Megyek, beszélek vele. Mostmár én... Ha nem megy, Luca a következő.- nevettem el magam, majd kimentem.
K: Te meg mit keresel itt?- úgy beszélt velem, mintha apám lenne...
M: Miért szakítottál Zsuval? Mostmár két összetört szívünk van...
K: Nem érdekel... De nem bírnám nélküle...
M: Mert így jobb? Így bírod?
K: Nem, de.....
M: Nincs de. Most bemész, és bocsánatot kérsz tőle, kibékültök!
K: Hát.. jó.- majd mindketten bementünk.- Figyelj, Zsu.. Nem tuk nélküled élni.. Kérlek bocsáss meg, és fogadj vissza....- Zsu egy szó nélkül odament, és megcsókolta Kendallt.- Újra szeretsz...!
Zs: Mikor nem szerettelek?- és megint megcsókolta.
M: Ha már béke van. Nekem mennem kell, mert tanulnom kell. Holnap suli. Bejössz majd?- fordultam James-hez.
J: Ez csak természetes.
V: Ácsi, te tudod, hol a Szent László?...
J: Persze, hogy tudom.. Oda jár az unokatesóm...
L: És ki az?
J: A vezeték nevét nem tudom, de valamilyen Bence...
M: Csak nem Pálinkás?
J: Valami olyasmi.
L. Basszus, James.. Lehet, hogy az unokatesóm vagy?...
J: Őőő.... Csak egy szó! Családfakutatás!!!!
M: De előtte engem kísérjetek ki a buszmegállóba!
J: Rendben.- tíz perc, és már fent is ültem a buszon.