Készülődés
Már május van, és az utolsó nap. El sem hiszem. Ma végre ballagás. James már sajnos nincs itt, de ha minden igaz, nemsokára láthatom. Délután négy óra van. A ballagás időpontja. Ahogy sétálunk diáktársaink mellett, tanárunkba belekarolva, süti a nap bőrünket, és már tudjuk, hogy egy pár óra, és már nem leszünk tanulók. Belelépünk a nagybetűs ÉLET-be. Hosszú két óra, és már otthon is voltam. Levettem magamról gyönyörű, de kínzó magassarkúmat, és anyáék átadták az ajándékom:
-Mivel holnap indulsz, szeretnénk, ha ez a tiéd lenne- és átnyújtott egy hitelkártyát.
- Köszi anyu!!! Imádlak titeket!!!! De megyek összepakolni...
- Rendben, szívem.- és már el is tűntem a szobámban. alig kezdtem el pakolni, valki csörgött Skype-on.
- Szia cica- köszöntött James.
- Szia macikám- köszöntem vissza- most értem haza ballagásról, és kezdtem el csomagolni, mert HOLNAP MEGYEK!- kezdtem el ordítani.
- Jaj, de várlak!- hangzott el válasza, majd kacsintott egyet.
- Te még így kamerán keresztül is szívdöglesztő vagy!!
- Baby, te sem panaszkodhatsz. Alig várom, hogy újra megölelhesselek.
- Csak az ölelésem?- tettettem a fejem.
- Meg a csókjaid, meg téged, meg na érted, nem?
- Dehogy nem. Csak húzni akartam az agyad, s lám, sikerült. De megyek, pakolok tovább, mert sosem leszek kész...
- Nehogy le késd miattam a repülőt!!Pakolj, királylány! Ezerpuszi!!
- Neked is. puszi!- letettem a chatet, és pakoltam is tovább. Nagyon hamar eljött a reggel, és már repülőn is voltam. Alig várom, hogy újra lássam a srácokat!