LA-ben, de nem egyedül
Alig várom, hogy újra lássam a srácokat! Persze nem egyedül megyek LA-be. Jön Luca, Zsu és Vivi is. Vigyázz Los Angeles, jön a szuper négyes!!
- Sziasztok csajok! De régen láttalak titeket!!- köszöntöttem őket.
- Szia Marcsi!- köszöntek együtt.
- Én is régen láttalak..- poénkodott Vivi.
- Ha-ha..- nagyon vicces vagy..- vágtam vissza, de mindannyian nevettünk.
- AZ LOS ANGELESBE TARTÓ JÁRAT UTASAIT MEGKÉREM, HOGY KEZDJÉK MEG A FELSZÁLLÁST!!- kiabált a hangosbemondó.
- Akkor beszállááááás!!- kiabált Luca is.
- Hallottuk.- konstatálta Zsu, majd becsekkoltunk, elfoglaltuk helyünket, ami -hála Istennek-egymás mllett volt. Tíz óra repülés várt minket.
Gondoltam fellesek Twitterre, mert elég régóta nem jártam fent. A követőim száma megkétszereződött, mióta James David Maslow barátnője vagyok. Kapok gratulációkat és gyűlölködő twitteket is.. Az egyik nem kicsit volt furcsa:
"Ha egy ujjal is hozzáérsz James-hez, kinyírlak.. Tudom, hogy jössz LA-be, és te nem éred meg a reggelt!!!" és a név..... Csodás módon Halston Sage.. Valahogy mindigis utáltam azt a nőt... Na mindegy. Az én drágám akkor is megvéd... Abbahagytam a twitterezést, és aludtam egy kicsit. Arra keltem fel, hogy Luca eszementen ráz.
- Mi van?- kérdeztem álmos hangon.
- Itt vagyunk a LAX reptéren...
- Juuuuj....- ébredtem fel hirtelen.
- Leszállás!- kiabálta Zsu.
- Ott vannak a fiúk!- ordította el magát -és nem túlzok, tényleg ordított- Vivi. Nem is kellett több, ledobtam csomagjaimat, és James karjaiba omlottam, és ugyanígy tettek a többiek is.
- Indulhatunk a Palm Woods-ba?- kérdezte Kendall.
- Igen!- mondtuk teljesen együtt a lányokkal. A fiúk megfogták bőröndjeinket, betették egy fehér limuzinba, és már mentünk is a Palm Woods-ba.