Már megint Kendall...
M: Na mi történt?- ketzdtem meg kíváncsiskodásomat.
J: Az a baja, hogy te ott leszel majd nekem, de Zsu-t itt kell, hogy hagyja...
L: Jellemző.. Kendall meg a lelkizései. És ki sírt?
J: Istenem.. nem lehetsz ilyen sötét. Hát Kendall...
L: Boccs, hogy élek...- komolyan mondom, olyanok voltak, mint a testvérek. Olyan jó volt őket nézni, ahogy veszekedtek... Na jó, nem leszek bunkó.
Zs: Szegénykém... Kimegyek hozzá.
M: Várj! Mi lenne, ha ti is jönétek LA-be?
V: Mármint mi?
M: A Ti, rátok vonatkozik!
C: Ez jó ötlet.. És így nem kell szakítani...
V: Neked végig ezen járt az agyad?...
C: Nem....
V: Nekem ne hazudj..
C: Na jó, ezen, de csak azért, mert még nem volt olyan lány az életemben aki magamért szeretett, és nem azért mert híresség vagyok..
V: Jaj, CarlosMedvéém- mosolyodott el, majd megölelte- nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy...- és erre a mondatra mindenki a párjához bújt.
Lo: Szeretlek Luca- és megcsókolta.
L: Én is szeretlek Kandúrom.
M: Logan, te kihoztad Lucábol a gyenge kislányt... Még sosem láttam így, ennyire elolvadva.. Volt már barátja, de közelt sem így reagált rájuk..
L: Marcsi, még egy ilyen "gyenge kislány" és olyat kapsz, hogy a Bence adja a másikat.
M: A bátyádat ne keverd bele. Mikor kicsi voltam szerettem, na és?
L: És most ő szeret téged...
M: Luca csendesebben már....- csitítottam, de késő volt..
J: Ki szeret téged rajtem kívül?! Csak találkozzak vele...- kelt ki magából James.
M. De az nem tesz semmit, mert én csak téged szeretlek!
J: Ajánlom is- és megint elmosolyodtunk.