Még senki sem kosarazta ki JM-t!
Nagyon szerettem volna a randit, és a pénztárcát is.
J: Hééé... Még senki sem kosarazott ki... én James Maslow vagyok...
M: Jobb, ha hozzászoksz, cica. Páá- kacsintottam egyet, majd indultam a buszra.
J: Hallottátok? Azt mondta, hogy cica...- nézett utánam csillogó szemekkel.
K: Az nem jelent semmit, cica...- mondta cinikusan Kendall.
L: Fuss már utána, te hülye...
J: Jól van na...- és már futott is utánam, kiabálva, de én, mintha nem hallottam volna, mentem tovább. Már majdnem keltem volna át az úttesten, mikor elkapta a kezem, visszahúzott, és megcsókolt.
M: Ezt... ezt miért?...
J: Mondtam, hogy szeretlek...
M: Én is, de mi nem lehetünk együtt...- és könnybe lábadt a szemem.
J: Már miért ne lehetnénk?
M: Mert te egy sztár vagy, én meg csak egy hülye kis diák, aki most fog ballagni. Te a világ egyik felén, én a másik felén lakok...
J: Az nem baj... ott a Skype...
M: És kit csókolok meg? A szerelem csók nélkül olyan, mint a virág a szirma nélkül...
J: Milyen szép hasonlat... Pont mint te :)- megfogta arcom, és megcsókolt.
M: Szeretlek... - és megint könnyezni kezdtem.
J: Akkor tessék- és átnyújtotta a pénztárcát.
M: Juuuj, köszönöm (:- nyakába ugrottam.
J: És a vacsora?
M: Itt leszek, kicsim (:
J: Kicsim?- csillantak fel gyönyörű szemei.
M: Nem vagyunk együtt?...- szomordtam el.
J: Szeretnéd?
M: I... ige... igen.
J: Akkor együtt vagyunk.- és megint csókolt váltottunk.