Most mi lesz veletek?!
Gyorsan letöröltem könnyeimet, és ajtót nyitottam. Az ajtó előtt nem az állt, akire számítottam.
M: Szia. Hát te?- kíváncsiskodtam az illetőtől.
L: Szia. Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. A tegnapi után...- érdeklődött Luca, én pedig hátrébb álltam szabad utat hagyva, hogy beljebb lépjen.
M: Természetesen, jól vagyok...- majd megint könnyeimbe temetkeztem.- Miért adtad meg neki a számomat?...
L: Nagyon rosszul érzi magát miatta. Bocsánatot szeretne kérni...
M: Azzal már elkésett. Hívott, sms-t írt, kérte, hogy hívjam vissza, én megtettem, nem vette fel. Ennyi. Én nem fogom törni magam azért, mert ő.... Látod?... ki sem bírom mondani.
L: Tegnap este ki sem jött a szobájából, a kabalafésűjét szorongatta, amit te dobtál fel neki a színpadra...
M: Nem érdekel...
L: Ne hisztizz már... Szereted, nem?
M: De... talán az a baj, hogy nagyon is...- és köznem Luca vállába nyomtam fejem.
L: Na látod...És akkor, most mi lesz veletek? Nem te mondod minig, hogy "Összetörni, felállni, tovább menni."?
M: De, de ez most teljesen más..
L: Nem más. - és folytatta volna mondani valóját, de megszólalt a telefonom. James volt az. - Na gyerünk, vedd már fel...!
M: Nem. Majd ha a hangposta bekapcsol, és ha nem teszi le, tovább küzd, akkor TALÁN, hangsúlyozom, TALÁN felveszem...- és mikor ezt kimondtam bekapcsolt a hangposta, és nem tette le...
L: Azt mondtad, felveszed.
M: Azt mondtam TALÁN...- és erre a mondatra kezembe nyomta a telefont.
L: Vedd fel, és beszélj vele.
*Telefonbeszélgetés*
M: Szia, James...
J: Szia, Marcsi. Azt hittem fel sem fogod venni.. Nagyon haragszol?
M: Én eddig sem haragudtam.- és erre a mondatra Luca nem kicsit mosolyodott el...- Csak furcsa volt. Miért csináltad ezt? Te egy sztár vagy. Nem járhatsz velem. Akkor miért hitegetsz?
J: Én azzal játok, akivel akarok. Attól, hogy egy híres eber vagyok, nem muszáj csak olyanokkal, mint én barátkozzak. Kell, hogy legyenek olyanok is, akik azért szeretnek, aki vagyok.
M: Én azért is szeretlek, de ez az "én azzal járok, akivel akarok" mondatod nagyon nem kellett volna ebbe a beszélgetésbe. Szia.- és már megint potyogtak könnyeim, persze hangomon is hallani lehetett.
J: Marcsi, várj....-de én letettem a telefont.
*beszélgetés vége*
L: Ezt már megint miért csináltad?... Nem volt elég a tegnap este?
M: Nekem elég volt.- és felviharzottam szobámba, majd párnáimba temetkezve csak sírtam. Sírtam, és sírtam. Már nem tudtam visszatartani könnyeimet.